Szóval.
Nagyon remélem, hogy ez az utolsó ilyen elvetemültül balfasz próbálkozásom, hogy végérvényesen megváltoztassam az életem, mert tényleg mocskosul kezd betelni az a bizonyos pohár.
Kurvára elegem van abból, hogy a rohadt life.hu-n is az folyik, hogy kinek milyen kurvára tökéletes feneke van, amit villant, meg ilyen csúcsbombafaszom alak, meg olyan. Egyszerűen elegem van abból, hogy a sok fasz azzal szabályozza és befolyásolja a hangulatom, hogy bombanős képeket posztol minden második teliberakott oldal a fészbukon, dühös vagyok arra, hogy mások annyit zabálnak amennyit akarnak, mégis az S méretű ribancrongyok rájuk mennek, pedig lófaszt sem művelnek érte. Én megeszek fél falat teljes kiőrlésű-zabpehelyből-cukornélkül-lisztnélkül készült finomnak hazudott szardarabot, és hízok baszdmeg 5 kilót. Egyszerűen elegem van, hogy minden kurva falat kaja után szégyenérzetem van, számolgatom még tudat alatt is a kurva szénhidrátot grammra pontosan, és sírnom kell, ha tükörbe nézek. És nem, mielőtt felmerülne valakiben, NINCSENEK pajzsmirigy problémáim, kivizsgáltak.
Szóval, a rengeteg meddő próbálkozásom ellenére és után, újra beállok a kurva sorba, és újra megpróbálom azt, ami most még lehetetlennek tűnik, és ha beledöglök is baszdmeg, ha sírva és kínok között is csinálom meg ezt a szarságot, akkor is túl leszek rajta, a kurva életbe, és aztán életem hátralévő részében sanyargatom magam minden egyes étkezésnél, hogy “eztsemegaztse ehetem meg”, mert elbaszom a saját munkám eredményét.
Szóval kibaszottul régen gyűlöltem már ennyire magam, de befejeztem, most már elég volt, meguntam, vége. Nem fogom magam kevesebbnek hinni mert a 40 kilós picsa röhögve veszi meg a sztenderd méretű szarokat, amik rám sosem jöttek fel, és nem fogok azért harcolni, hogy “jaj a dagikat el kell fogadni, mert ők is boldogok meg emberek” meg a hasonló faszságok miatt, mert kurvára nem így van. Ha csak nem betegség miatt van elhízva valaki, az egy lusta disznó, velem együtt. Az élet jól kibaszott velünk, meg a genetika is, ez tény, de nekem most már elegem van, hogy én húzom a rövidebbet, hogy én vagyok az alsóbbrendű, hogy nekem kell a személyiségemmel “kompenzálnom” magam a fasziknál, mert lássuk be kedves kövér elvtársaim, ez van, mi folyton kompenzáljuk magunkat az ellenkező nemmel szemben, mert sajnos az a kurva nagy igazság, hogy szívesebben dugna meg a kiszemelted egy Victoria’s Secret modellt, mint téged. Nem vagyok faszi, viszont abban bízom, hogy ha már szerelmes a srác, akkor már nem így döntene. Remélem.
Szóval ennyi a lényeg, hogy mocskosul ráuntam mindenre. Arra, hogy kiskoromban én voltam a céltábla az iskolában, hogy engem lehetett dagizni, hogy a vásárlástól totál elmegy a kedvem, ahányszor csak megpróbálok valamit megvenni magamnak… Szomorúsággal és csalódottsággal vegyes düh, amit érzek, és meg akarom most csinálni. 20 kilótól szeretnék megszabadulni, és egyelőre még nem látom az út végét, de az “akkor is megcsinálom ha beledöglök baszdmeg” érzés mocskosul dolgozik bennem. Nem érdekel, mibe kerül, ha 6 hónapig salátán és csirkén élek, napi 4 óra edzéssel, akkor ez van, de megcsinálom.
Bízom benne, hogy a következő bejegyzésem kevésbé fog dühösre sikerülni.
Jó éjt.
